A SANGIOVESE itt kilép a család kereteiből, „kire hasonlít ez a gyerek?”, semmi Brunello, vagy Chianti, vagy „Vino Nobile”. Olyan eredetiséget mutat, ami a földrajz erejét tanítja minden borkedvelőnek. „A Bor Földrajz”. A természet dinamika itt az Úr, testi és szellemi értelemben is. Ez úgy terjeng a pohárból, hogy azt egy csecsemő is megérzi. Az igazi fölény mindig felismerhető, mert akkora békét sugároz, és felismerhetően simogat. A borkészítés a MARA-nál nem feladat, hanem adottság, a birtokon tevékenykedők átadják képességüket a szőlőnek, az ismerten isteni növénynek a kiteljesedéséért, és „borításkor” egy új élő minőség születik, akivel lehetséges eszmecserét folytatni.
A MARA borok kihozzák belőlem a személyeskedést, mivel az elmúlt negyven évben nem találkoztam még egy ilyen borcsaláddal, ami ennyire meglepett volna a finomságával, és a kifinomultságával, és már 5 éve kering köröttem az élmény.. Jön a személyeskedés, ami élményekről szól, és hasonló érzelmi szálakat rezegtet, volt bizony ez így 20 éve a Sartarelli borokkal, aztán a Cháteau Margaux-ban tett látogatás, majd a Gattinara élményének felfedezése vésődött mélyre, és még Chambolle-Musigny (Bonnes Mares) bora varázsolt el annyira, hogy az ott töltött néhány óra minden másodpercére emlékszem, köszönhetően Francois Millet-nek, ugye a Domaine Comte Georges de Vogüé borról beszélek.
A MARA borok olyan mélységes bölcsességet sugároznak, mintha a kvantumfizika csupán egyszeregy lenne, és a tömeg gravitációs „eleme”, a tréfás súly, tényleg mintha megszűnne még itt, földi körülmények között is, a Sangiovese levitál, és új ízeket komponál, amiben az umami térbe emeléséről lehet szó, vagyis ’umami a köbön’ a megjelenés tér képe.
Az, hogy Giordano Emendatori igaza valami hasonló, mint Giordano Bruno igazsága volt az biztos. Azért jó, hogy most más időket élünk. A tulajdonos felesége MARA emlékezetes név marad a borvilágban minden kontinensen, ez borítékolható.
A birtokon a szőlőtőkék soraiban szerény szomszédként BOSE hangszórók hűsölnek, és Mozart zenéje simogatja a légteret, és a borok érlelő tereiben gregorián dallamok töltik be a termeket jövőt biztosító nyugalommal. A szőlőművelés szó így végre mindenki számára értelmezhető.
BOROK
GUIRY néven, és évjárattól teljesen függetlenül, ruházatul ez a bor a könnyedség népviseletét hordja, csizmában táncol kis lépésekkel forogva egy hölgy körül, aki meggyet eszeget a kötényéből. Fahordók és kicsi betonhordók (tojások) gondoskodnak 12 hónapon át a szellemi energiák kiteljesüléséről, hogy azt majd ránk ruházza, ha akarjuk.
MARAMIA, olyan fordulatosan szellőzködik, hogy percenként azt hiszed más helyiségben vagy, de az egyre vonzóbb, virágok világa, a tavaszi legeltetésből származó érlelt Pecorino szinte édeskés ízével, de extra szűz olíva olajban tárolt kissé megpirított articsóka kíséretével kiegészülve. Bámulatos. Tölgyfában erjesztett, majd 16 hónapig francia tölgyfahordókban érlelődődik a MI MARÁNK, aztán előnyére változva, kiszökve a palackból visszajön hozzánk.
MARAMATO, rosé, vagy nem rosé, színleg sem rosé, de annál inkább héj suttogó Sangiovese, melynek éles szemecskéit szemenként válogatja az optikai intelligencia. Néhány óra hideg macerációt megelégelve lágy nyomás alá kerül, elköszön a héjanyag a folyadéktól, és az erjesztés indulhat az 500 literes tölgyfa hordókban nagyjából másfél hónapig. A bor aztán még 12 hónapot fejlődik a hordókban a mesés finom seprőn, és megszületik az elvárt eredmény, a strukturált, selymes, áttetsző, bézscsillogású remekmű. Narancshéj és menta, azon a helyi umami alapon.
CHILLEA, ANFORA bor, a biodinamika tiszta forrása /DEMETER/. A héjanyag édes élet beszéde, mélységes, és magasságos, nemcsak vonzalom, hanem már Bölcs-Alom, puhán, selymesen vesz körül, intellektuális társ, ha szerencséd van. Igen, nagyon kevés készül e szépséges, lényeget megfogalmazó Rubicone-t átlépő kockát már nem dobó játékosból, de annyit megtudunk egy kortyból is, hogy „a kocka el van vetve!”
Jelenleg, ismereteim alapján a Föld legérdekesebb borai a MARA gyermekei. Az umami királyság Marche határában van. A koronázott szentségek várnak a palackban, szentségtartójuk a RIEDEL poharak. A borok koronáján tűzzománc képek, etruszk nyugalmat sugároznak. Elsőre talán mindenki számára ez nem látható, de kóstolható. Az íz kép egyre szélesebb, majd szélesvásznúra vált, és ezt onnan tudom, hogy régóta nézek etruszk mozit, vagyis valójában abban élek jóval több, mint 6 évtizede.
Piero della Francesca vándorlásai Rimini, és Urbino között megelőlegezte a képi megfogalmazást, azoknak a festményeknek soha nem múló lelki illatuk van, beszélnek hozzánk több mint 550 éve, és most a MARA bor ezt kiegészítette az ízlelés zamataival, ahogy lebeg a betontojás a Szent Jakab kagyló homorú tükre előtt, Szt. Mária trónusa fölött.
A borról alkotott fogalmainkat jócskán kiegészíti a MARA birtok teljesítménye. Nincs is jobb, mint mindig valami újat tanulni.
HL
