Hírek

Tizenkét éven át a New York-i Nasdaq tőzsdén jól fizetett brókerként Jamie Kutch számos fantasztikus bort kipróbálhatott. A lelkes borivóból Kalifornia egyik leghíresebb borászává tett utazása páratlan sikertörténet. Miután megkóstolta a híres Kosta-Browne cég Pinot Noir-ját, e-mailt küldött Michael Browne társtulajdonosnak, aki felajánlotta neki, hogy dolgozzon a pincészetben és megtanulja az alapokat.

A RIEDEL VELOCE művészi, elegáns, és légies. Olyan szilárdan áll kiterjedt talpán, mintha földbe gyökerezett volna a lába, de a következő pillanatban pille súlya miatt, mint lepke kőröz a kezünkben forogva áttetsző testében a borral, mintha lassított felvételt látnánk. Az illat elbűvöl, ahogy szemünk előtt húzza az ívet a pohár, és a Montrachet, vagy egy MÉDOC-i klasszikus kalapot emel még maga előtt is, hiszen tükör előtt érzi magát rögtön, ahogy belép a kehely „szobába” egy utolsó táncra, mielőtt felszívódna tápanyagként, önként, az öröklétet kísértve. Igen, mivel a RIEDEL VELOCE pohárból kóstolva örökké emlékezni fogunk a bor minden porcikájára, a védelem alatt álló klasszikus borok jól formált üzeneteire. Ez a tartalmi öröklét.

Minden Champagne-ok gyöngye ott gyöngyöz egy DELAMOTTE-tal töltött pohárban, ahogyan azt Lesbia is tette Catullus szerint „egymaga minden asszonytól minden kellemet elragadott”. – „tum omnibus una omnis …”. Ezt, ha nagyítóval vizsgálnám is igaz lenne, de elég hozzá egy tele objektív is. Az objektívben pedig azt láthatjuk, hogy két ház ott székel, mint két székház egymás mellett, Le Mesnil-sur-Oger-ben, a SALON és a DELAMOTTE, a champagne-i Chardonnay ültetvények királynői székében, és az adottságoknak megfelelően, Didier Depond irányításával elkészülhetnek a Föld legkifinomultabb italai, legalábbis a leglégiesebb, és legkönnyedebb példái a buborékos műfajnak, az biztos. Ez a krétaföld kráter nélkül egy olyan vízgyűjtő terület, ami példa nélkül áll Európában, a többiek meg úgysem érdekesek, mert ott nem készül Champagne, ők legfeljebb rajzolnak egyet a táblára, vagy a sziklafalra. 

A RIEDEL poharak hatása az emberi műveltségre a 70-es évektől mérhető, amikor megkapta a vendéglátás azt a lehetőséget, hogy értelmezze és használja a szőlőfajta specifikus poharak tudását. A folyamat arról szól, hogy a klasszikus európai borok a szőlőfajták tükrében a RIEDEL poharakban felismerhetővé, és rendkívüli módon élvezhetővé váltak, miközben egy nagyon erős információáramlást generáltak a borvidéki szőlőterületek elragadó varázsáról. Megérthettük, hogy egy „parcella” név egyben egy világraszóló bor neve, vagy egy birtok neve „fogalommá” válhat, a jól megfogható, borba rejtett üzenetek által. 

Krisztus örömkönnye, mikor a víz borrá lett, valójában mindenhova eljutott, ahol az emberek tudnak örömükben sírni. Ez az ÖRÖM-’ÁMOR. Ennyire boldog családot nem láttam még sehol, csak HARO-ban, Rioja szívében, a MUGA familia vendégszeretete már az első másodperctől jelen volt, amikor a 15 fős magyar sommelier és borszerelő csoport átlépte a település határát. Nem telt el 1 óra és sommelier bajnokunk, Öcsénk, már bensőséges viszonyban volt a város főterén működő Jamón Ibérico szeletelő mesterrel, aki némi borkészlettel is rendelkezett. Másfél óra múlva Öcsénk szónoklatát is meghallgathattuk, könnyeztem a röhögéstől!

A legfrissebb R.D. 14 év fejlődéstörténetének páratlan eredménye, amit nem rég degorzsáltak és rendkívül alacsony dosage hozzáadásával 3gramm/liter került most piacra limitált mennyiségben. Az R.D. Madame Bollinger bátorságát testesíti meg, egy teljesen új technológia kifeljesztését amit abban a korban senki sem ismert és a többi Champagne ház is csak követni tudott.
Fedezze fel, hogyan tekint vissza a Bollinger R.D. 2007 a gyökereihez. Egy igazán hiteles utóda a legendás 1952-es Cuvée-nek.

Nincs jobb szó, amivel Angelo személyisége és alkotóképessége leírható, csak a Kolosszus megnevezés. Határtalan szeretet, határtalan eltökéltség. „Eltökéletesség”! A 2011-es októberi Wine Spectator nevezi kolosszusnak Angelo GAJA-t.

Egyszer egy napon Angelo GAJA belelépett a Csizmájába és mérföldes léptekkel már Toszkánában is volt. A csizma jól állt a talpa alatt is, körbenézett. Etruszk föld, az Etrószok alapítottak itt államot, a híres „lónevelő Trószok”, akik sírva hagyták ott Tróját, s Illion Ilonáját. Jó Lyd rokonaink mosolygó arcai jól ismertek a máig szinte sértetlen temetkezőhelyeik szarkofág „zárókő elemein” ábrázolt, messzibe tekintő „portrék” mesteri alkotásaiból.  Volterra, Tuscania, Cerveteri, bő 2700 éve üzennek számunkra tárgyi formában is gazdagon. 

Italiában, vagyis etruszk-magyarul, „Italországban” annyira otthon érzem magam, hogy ezt az érzést mindig haza is viszem. Ahogy a magyar műveltség és az őseink árnyai simogatnak itthon, úgy az olasz lélek áradó, életszerelme, éltető pontossága mindig lenyűgöz. Már alig várom az első kávét….,és tényleg megérkeztem. Éltető pontosság! Egy prosciutto di PARMA, Pecorino, Parmigiano Reggiano, ezer sonka, ezer sajt, ezer bor a legnagyobb odafigyeléssel egy olasz tettet képvisel, mégpedig azt, hogy a legjobbal éppen beérem! Emelkedjünk, ez az üzenet. Akár Ciro-ból tekintve Barbaresco felé, csak azt látom, hogy bárhol megállok, mindig pont ott vagyok, a legjobbal épp beérem. 

Mondhatom, hogy a Champagne „látogatások” az elmúlt 15 év legizgalmasabb tanulságait hozták számunkra, és a csapatépítés szintjét is tudományos alapokra helyezték a Champagne fonalfonás művészetével kiegészítve, szálláshelyünk kis téglakerítésén megjelenítve. Az egyik fonal végül is az Argonne tölgyes kellős közepére vezetett minket, ahol az óriási 500 éves 36 méter magas tölgyfa tisztásán, kulccsal nyitható Champagne-hoz juthattunk, hogy összemérjük a tölgyerdő illatát a kitöltött Champagne csoda tökéletes illatával, hogy azok tényleg rokonok-e. Bizony azok! Az első elágazás a hatalmas tölgy törzsén 10 méteres magasságban kezdődik, a korona még 26 métert emelkedik, nem másztunk föl.