Gaja

Nincs jobb szó, amivel Angelo személyisége és alkotóképessége leírható, csak a Kolosszus megnevezés. Határtalan szeretet, határtalan eltökéltség. „Eltökéletesség”! A 2011-es októberi Wine Spectator nevezi kolosszusnak Angelo GAJA-t.

Egyszer egy napon Angelo GAJA belelépett a Csizmájába és mérföldes léptekkel már Toszkánában is volt. A csizma jól állt a talpa alatt is, körbenézett. Etruszk föld, az Etrószok alapítottak itt államot, a híres „lónevelő Trószok”, akik sírva hagyták ott Tróját, s Illion Ilonáját. Jó Lyd rokonaink mosolygó arcai jól ismertek a máig szinte sértetlen temetkezőhelyeik szarkofág „zárókő elemein” ábrázolt, messzibe tekintő „portrék” mesteri alkotásaiból.  Volterra, Tuscania, Cerveteri, bő 2700 éve üzennek számunkra tárgyi formában is gazdagon. 

Italiában, vagyis etruszk-magyarul, „Italországban” annyira otthon érzem magam, hogy ezt az érzést mindig haza is viszem. Ahogy a magyar műveltség és az őseink árnyai simogatnak itthon, úgy az olasz lélek áradó, életszerelme, éltető pontossága mindig lenyűgöz. Már alig várom az első kávét….,és tényleg megérkeztem. Éltető pontosság! Egy prosciutto di PARMA, Pecorino, Parmigiano Reggiano, ezer sonka, ezer sajt, ezer bor a legnagyobb odafigyeléssel egy olasz tettet képvisel, mégpedig azt, hogy a legjobbal éppen beérem! Emelkedjünk, ez az üzenet. Akár Ciro-ból tekintve Barbaresco felé, csak azt látom, hogy bárhol megállok, mindig pont ott vagyok, a legjobbal épp beérem.